GULAG


Bűnöző - egy rossz ember, bűnöző csoport - néhány rossz ember, maffiózó csoport - sok jól szervezett rossz ember.

És hogy nevezik azt az államot, amelyik saját állampolgárai ellen hajt végre bűncselekményeket?

Aligha lehetne számára nevet találni, ennek ellenére létezett egy ilyen állam, és nem csak létezett, hanem aktívan hajtott végre bűncselekményeket saját polgárai ellen.
A világ legnagyobb országa egyben a világ legnagyobb bűnözője is volt.
Gondolom, szükségtelen a nevén említeni, mert a holtakról vagy jót, vagy semmit.


Szégyen nézni, ahogy hat-tíz fegyveres fiatalember vezet kutyákkal tucatnyi félholt, kimerült nőt!

Azért szégyen, mert valahol a fronton ugyanilyen katonák a testükkel védték a hazát.

Minden bűncselekményt büntetni kell. A bűnözőt e kell fogni, rács mögé dugni, a bűnöző csoportot lefegyverezni, a maffiát leleplezni. De mi a teendő az állammal? Semmi. Egy ilyen állam a bűneivel saját magát bünteti. Őt már nem kell elfogni, rács mögé dugni, ő, mint egy rothadó gyümölcs sejtjei, megtámadja a szomszéd sejtet, és ez addig tart, míg az egész gyümölcs széthullik rohadó darabokra.
Az állam, mely bűnöket mert elkövetni polgárai ellen, a saját hóhérjává vált. Az utóbbi időben sokak beszélnek a személyi kultuszról. Nem, nem és nem! Ez csak egy ok, hogy az állam bűneit rákenjük konkrét személyekre. Nem így volt. Sem egy ember, sem egy személyiség nem tud helytállni egy jól szervezett rendszer ellen, és pláne, hogy egy ember nem tud egy rendszert kordában tartani. Épp ezért nem lehet a bűnöket rákenni Ivanovra, Petrovra, Szidorovra. Mert ezekben a bűnökben a mi hibánk is benne van, az engedelmességünk, a hallgatásunk, a félelmünk és rettegésünk. Mi vagyunk a hibásak azért, ami velünk történt a múltban, és ami velünk történik a jelenben. Saját magunkat büntetjük.

Amikor a konyháról kihordták a moslékot, egy csapat pária figyelt meredten, vigyázzban állva. Lehettek vagy tizenöten.  Az elsők között volt Nyikolaj Nyikolajevics Kolcsanov professzor, amúgy egy igazi nagy egyéniség, aki beszédeivel képes volt elbűvölni és magával ragadni bármilyen hallgatóságot.
Alighogy elmentek a "konyhai emberek", ez a sok éhes, eszét vesztett ember rávetette magát a moslékos gödörre, és egymást lökdösve kaparták ki kezükkel a halpikkelyt, hólyagot, a halak beleit és tömték a szájukba.

A továbbiakban nem erről lesz szó. A továbbiakban arról a bűnelkövetési mechanizmusról lesz szó, amely arra hivatott, hogy eltapossa az ember egyéniségét, hogy a tömeg nyüzsgő részévé változtassa, amely kiírt bármilyen másképp gondolkodást az emberből. Szó lesz a "Gulag"-ról.
Furcsa, de az állam-bűnözőnek létezett saját alkotmánya, saját polgári és büntető törvénykönyve. És ez itt a legnagyobb paradox: ezek az iratok amelyek az ember és a jogai védelmét szolgálták, az ember ellen lettek fordítva. Szó szerint, a bűnelkövetés legnagyobb fegyvere a törvény, pontosabban a BTK, és még pontosabban egyetlen paragrafus lett, és itt még csak véletlenül sem említik azt a szót, hogy politika, annak ellenére, hogy akit eme paragrafus alapján ítéltek el, mind politikai elitélt volt.
Szovjet Büntető Törvénykönyv 58. §  1926.

Istenem! Ez V.L. volt! De mennyire nem hasonlított arra a fiatal, karcsú, gyönyörű nőre, amilyennek emlékeimben megmaradt.
Az arcán barna foltok, sovány, görcsös végtagok, előreálló kar, amelyre szorosan idomult egy atléta és egy alsó.
Legjobban azon csodálkoztam, hogy egy barakkban férfiak, és nők is voltak...

Megdöbbentő, de éppen egy BTK paragrafus adott erőt az államnak a sokéves elnyomó tevékenységéhez, a bűncselekmények elkövetéséhez. Eme paragrafus "dicséretéhez" csak a nagy költőket lehet idézni, amilyen jelzőkkel a nagy "Anya-Oroszországot" illették anno, akár a nagy orosz költők Turgenyev, vagy Nyekraszov: nagy, hatalmas, gyümölcsöző, szerteágazó, sokoldalú, a "mindent maga alá söprő" ötvennyolcadik, az egész világot kimerítő, de nem konkrétan a bekezdései fogalmazásában, hanem a dialektikus és széles felmondásában.
Egyszerűen nem létezett olyan cselekedet, gondolat, tevékenység vagy tétlenség az ég alatt, amelyet nem lehetett volna büntetni az ötvennyolcas paragrafus által.
Tulajdonképpen olyan lehetetlen volt ezt a paragrafust megfogalmazni, mint amilyen könnyen lehetett értelmezni.

Reggel mindenkinek fel kellett sorakozni. MINDENKINEK! Még aki éjszaka meghalt, annak is kötelező volt a létszámolvasás.

Az 58-as bekezdéseiben nem szerepeltek politikai bűncselekmények, és le sem volt írva sehol, hogy ez a paragrafus "politikai". Tehát: a rend elleni és a köztörvényes bűncselekményekkel együtt ez úgy szerepelt mint "állam elleni bűncselekmények". Tehát a BTK azzal kezdődik, hogy megtagadja a politikai nézetkülönbség létezését, és csak a köztörvényes bűnözést ismeri el saját körében.
Az 58-as tizennégy bekezdésből állt.



Az első bekezdésből megtudjuk, hogy ellenforradalominak minősítenek milyen olyan cselekvést (vagy a BTK 6. §-a szerint nem cselekvést (tétlenséget)) amely a hatalom gyengítésére irányul. Ha szélesebben értelmezzük: ha éhezés vagy kimerültség miatt megtagadtad a lágerben a munkát - ez a hatalom gyengítése, kivégzéssel büntetendő, (pld. parancsmegtagadás a háború idején.)
1934-től amikor vissza lett adva a "haza" fogalom, ide lettek beiktatva a hazaárulással kapcsolatos 1-a, 1-b, 1-v, 1-g albekezdések. Ezeknek értelmében a haza katonai hatalma gyengítése halállal büntetendő (1-b), és csak enyhítő körülményekkel és csak polgári személyeknek 10 év láger (1-a). Tehát, ha értelmezzük: katonáink fogságba esnek (katonai hatalom gyengülése), ezért tíz évet kaphatta, ez humánus volt, de a Sztálini kódex szerint, hazatérésük után őket ki kellett végezni. E paragrafus bővített értelmezése még a BTK 19 § által történt, - tehát a "bűncselekmény szándéka." Tehát: még ha nem is következett be árulás, vagy "bűncselekmény", de ha a nyomozó szerint fönnállt ez a szándék, ez elég volt ahhoz, hogy a gyanúsított a legnagyobb kiszabható ítéletet kapja. Persze a 19-es javasolja a büntetést nem a "szándék" szerint, hanem ha megtörtént a bűncselekményre való "fölkészülés", de viszont a "fölkészülést" is lehet "szándéknak" minősíteni eme paragrafus szerint. És ebből kifolyólag "a felkészülés egyenlő a bűncselekménnyel". tehát: tulajdonképpen nincsen megkülönböztetve a szándék magától a bűncselekménytől, és ebben múlja fölül a szovjet törvényhozás a burzsoázia (kapitalista) törvényhozást.

A lábbeli, amit viseltek, megérdemli, hogy megörökítsék őket az utókornak. Használt autógumikból készültek, a cseljabinszki traktorgyár termékei voltak, fából csináltak reájuk talpakat, sarkokat, nehezebbek voltak a lábbilincseknél.


A második bekezdés a fegyveres felkelésről, hatalom elfoglalásáról központon vagy vidéken, és az Unió részének leválásáról (erőszakos) szól. 10-25 év kivégzéssel büntetendő szélesebben (mint ahogy nem lehetett megfogalmazni a paragrafusban, de a forradalmi szemlélet szerint: ide tartozik minden törekvés valamelyik köztársaság részéről a függetlenségre, az Unióból való kiválására. Az "erőszakos" úgy van elítélve, hogy nem lehet konkrétan értelmezni, ki ellen "erőszakos". Pld. ha egy köztársaság teljes lakossága az Unióból való kiválásról dönt, de ha Moszkvában ezt nem akarják, ez már erőszakos cselekménynek, "leválásnak" minősül. Tehát: minden észt, litván, lett, ukrán, és turkeztáni nacionalista élharcos 10-25 évet kaphat automatikusan.