Végtelen alkalmazási távlatokat biztosított még a BTK 16. § - "analógia szerint". Ez azt jelenti, ha valamilyen cselekmény nem volt elítélendő a többi paragrafus által, a bíró szándék szerint erre paragrafus alá kreálhatott ítéletet "analógia szerint.". Harmadik bekezdés - "...bármilyen segédkezés egy olyan államnak, amely hadban áll az SZU-val." Ez a bekezdés bármely olyan állampolgárt elítélhetett, amely megszállás alatt volt, mindegy, hogy mit tett: javította-e egy német csizmatalpát, eladott neki egy csomag zöldséget, vagy javította a harci morálját azzal, hogy táncolt vele, vagy esetleg eltöltött vele egy éjszakát. Nem mindenkit ítéltek el eme bekezdés által (a rengeteg megszállott terület miatt), de bármikor bárkit elítélhettek volna! A negyedik bekezdés a nemzetközi burzsoázia segítéséért büntetett. Mi tartozhat ide? A forradalmi lelkiismeret szerint azok az emigránsok, akik 1920 előtt hagyták el az országot és akiket negyed század múlva ott talált a Szovjet Hadsereg (1944-45), az 58 § (4) szerint tíz év börtönt vagy kivégzést kaphattak. Tehát mit tettek annyi időn át külföldön, ha nem a nemzetközi burzsoáziát segítették? De a hazai üldözött zeneszerzők példáján láthatjuk, hogy ezt belülről is meg lehetett tenni.) És segédkeztek még az ESR-ek (szociál forradalmárok), megsevikek, (az akkori politikai ellenzék), számukra volt kitalálva ez az egész paragrafus. És ide tartoztak még az Állami Tervezőiroda mérnökei, ha nem értettek egyet a politikusokkal.

Ő az - a híres sztahanovista Vászja Tyimosenko.

Ötödik bekezdés : egy idegen állam segítése abban, hogy hadat üzenjen a Szovjetuniónak. Elszalasztott  lehetőség : kiterjeszteni ezt a bekezdést Sztálinra és az ő diplomáciai és katonai környezetére az 1940-41-es években. Az ő vakságuk és esztelenségük vezetett ehhez. Ki ha nem ők taszították Oroszországot megalázó vereségbe, melyet össze sem lehet hasonlítani a cári Oroszország 1904 és 1915 közti vereségeivel. Olyan vereségekbe, amilyeneket Oroszország nem látott a XIII. sz. óta. Hatodik bekezdés : kémkedés. Ha összeszámoljuk, hogy hány embert ítéltek el kémkedés vádjával, akkor kiderülne, hogy a sztálini időben jóformán senki nem dolgozott, nem művelt földet, nem termelt,  mindenki kémkedésből élt....A kémkedés fogalma olyan egyszerű volt mindenkinek : bűnözőnek, ügyvédnek, újságárusnak az egész közvéleménynek. Sztálin köztudottan "kémmániás"  volt, ezzel mindent le lehetett egyszerűsíteni, minden eljárást titkosítani, zártajtós tárgyalásokat elrendelni, belépőrendszert alkalmazni bárhol, nyaralókat elkeríteni a külvilágtól. A nép nem tudott betekinteni a "kémesdi" páncélvértje mögé, nem láthatott rá a bürokrácia kisded játékaira, cselszövésekre, összeeskűvésekre, semmittevésére, hibáira és szórakozására. De elítélhettek már csupán a "kémkedés gyanúja" alapján is, vagy akár "be nem bizonyított kémkedésért" is, vagy "kapcsolatokért, amelyek esetleg kémkedéshez vezetnek" pl.ha az ön feleségének a barátnője ugyanannál a varrónőnél ( aki mellesleg NKVD besúgó ) varrt ruhát, ahol a külföldi diplomata felesége... A titkosszolgálat (NKVD) csápjai, így bármikor bárkit, bárhol utolérhettek.

Félholtra verve, levetkőztetve a "hidegcellába" kísértek, a nyitott ablakon befújt a hó. Kint aznap minusz 54 fokot mértek.

Hetedik bekezdés: az ipar aláásása, közlekedés, kereskedelem, pénzforgalom és szövetkezetek tevékenységének aláásása. Ezt a bekezdést a 30-as években szélesen alkalmazták és a "kártékonyság" bélyeggel egyszerűsítettek le. A fent felsorolt dolgot természetesen nap mint nap "aláásódtak" - de ki tehetett erről? Évszázadokig az ember épített, alkotott. De semmilyen "kártékonyságról", "aláásásról" soha nem hallott senki a honfoglalástól, az első államalapítástól kezdve. És most, íme mikor minden a népé lett - százezrek, a nemzet legjobb fiai megmagyarázhatatlan módon kártékonykodni kezdtek. (A mezőgazdaságban, külön ilyen nem szerepelt, mert nem tudták ésszerűen elmagyarázni, miért nőnek be a mezők gazzal, csökken a termelés, törnek el a gépek, de azért nyelvi értelem szerint alkalmazták.)

Még azokat sem engedték haza meghalni, akik nyilvánvalóan haldokoltak, akiknek a látványa által sejthető volt, hogy mit tesz a "javító-munka" láger. Egy kislány alig lépett ki a gyermekkorból, ahogy feküdt, állandóan vízcseppek gurultak testéről a padlóra.

Nyolcadik bekezdés - terror (de nem az a terror, amelyet "megalapozott és törvényesített" a szovjet BTK.) A terrort nagyon szélesen értelmezték: nem az számított terrornak, ha pld. valaki bombát rakott állami hivatalnok kocsijába, de ha szétverte haragosa pofáját, ha az párttag volt, KISZ-es, vagy rendőr, ez már terrorizmusnak minősült. Egy politikai aktivista meggyilkolását súlyosabban bírálták el, mint egy civil egyszerű ember meggyilkolását pld. (ez volt az indiai Hammurabi kódexében, i.e. XVIII. században). Ha a férj megölte felesége szeretőjét, és az nem volt párttag, ez a férfi számára tiszta szerencse volt, nem bírálták el politikailag, sima fegyházat kaphatott, száműzetés nélkül. De ha párttag volt - a férj a nép ellenségévé vált § 58-8. Még egy széles alkalmazási fogalommá vált 8. bekezdés: a 19 § által "előkészülés" és "előkészülési szándék" a bűncselekmény elkövetésére. Ha sörözőben, ittas társaságban megfenyegettél egy aktivistát, vagy ha egy piaci kofa mondott a sokat alkudozónak pár kellemetlen szót - ez már terrorista szándéknak minősült. (Ez nagyzolásnak, túlkapásnak tűnik, de higyjék el, ezt nem mi találtuk ki, - mi ültünk ilyen emberekkel.)

Legnagyobb meglepetésemre, meghagytak nővérként dolgozni a láger központi kórházában. Rengeteg munka volt éjjel, nappal. Mindenki megtett mindent, nem sajnálta sem erejét, sem idejét.

Kilencedik bekezdés - rombolás vagy sérülés okozása... robbantás, vagy gyújtogatás által (ellenforradalmi szándékokkal vezérelve), rövidítve: diverzió. Az "ellenforradalmi szándékot" általában kreáltak (a nyomozó döntötte el, mi játszódott le az elkövető tudatában. Minden emberi hibás cselekedet, mulasztás rossz döntés a munka végzésében, termelésben - nem volt megbocsátható, diverziónak minősült.

A szifiliszeseknek félkörben állva, nadrágjukat letolva kellett mutatni a gennyel átázott kötéseiket.

De az 58. § semmilyen bekezdése sem volt olyan szélesen és forrón értelmezve a forradalmi lelkiismeret szempontjából, mint a tizedik. Egy így hangzott: "Propaganda vagy agitáció, amely felhívást tartalmaz magában a szovjet hatalom megdöntésére, aláásására, gyöngítésére... ezzel egyenlő ilyesfajta irodalom terjesztése, előállítása, vagy tárolása." A büntetésnek békeidőben csak az alsó határa volt megszabva, a felsőt nem korlátozták! Ez volt a hatalmas Állam félelme az alattvalói szavaitól, gondolataitól. Ennek a bekezdésnek szélesebb értelmezései: - "agitáció, mely felhívást tartalmaz",- lehetett pld. egy baráti vagy házastársi beszélgetés szemtől szembe, vagy egy magánlevél, vagy egy személyi tanács. "Aláásásának vagy gyöngítésének" minősült bármely gondolat mely nem egyezett, vagy nem emelkedett a mindenkori pártújság ideológiai szintjével. Mert minden gyöngít, ami nem erősít. Mert mindent aláás, ami nem teljesen egyezik.