www.gulag.hu    Opt. MsIE 6.0

Rendelés a könyvből : Tel : 79/326-869

HEGEDŰS JÁNOS
(1929-2004)

Bajai leventék kálváriája


Bevezető Előszó 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 Utószó

Utószó
 

............................................

Végezetül leírom mindazok a volt leventék névsorát, akikről tudomásom van, hogyan alakult az életük a HAZATÉRÉS után, vagy miként zárult az életük.

  1. Bergmann István (1926) 1945-ben 15 évre elítélve, 1953-ban tért haza. Fél tüdejét elveszítve 1975-ig dolgozott a bajai Vas- és Fémipari KTSZ-nél. Ekkor nyugdíjazták. 1999-ben meghalt.

  2. Bielicki Miklós (1926) 1945-ben Szeremle környékén ejtőernyővel ledobták, pár hét után a Mátics áruló jelentette az orosz NKVD-nek és elvitte. Örökre eltűnt.

  3. Borsódi József (1926) 1945-ben 15 évre ítélve, 1953-ban tért haza. 1956-ban munkástanácsba lépett, ezért menekülni kellett Hazájából. Jelenleg Franciaországban él, az egészségi állapota elszomorító, két mankóval jár.

  4. Budánovics Lajos (1926) 1945-ben 15 évre ítélve, 1953-ban tér haza. 1959-ben tüdőbajban meghalt.

  5. Cseke László (1928) 1945-ben 10 évre ítélve, 1953-ban tért haza. Fogságban csontvelő gyulladást kapott az egyik lába. 1956-ban Amerikába emigrált, ma is ott él.

  6. Gubenyák Antal (1927) nem tudom pontosan mikor tért haza, és él-e?

  7. Dujmov Szaniszló (1924) 1945-ben 10 évre ítélve, 1953-ban tért haza, a fogságban szerzett szilikózis nyomait a mai napig is viseli. A GANZ Villamossági Művektől ment nyugdíjba.

  8. Dobosi László (1928) 1944. novemberében Bonyhádról megszökött és hazatért. 1956-ban Amerikába emigrált, ahol szobafestőként dolgozott. 1988-ban agyvérzésben meghalt.

  9. Dózsa László (1924) 1945. októberében kórházba került, tudomásom szerint Szombathelyre, innét került haza és a Bajai Fehérnemű Gyártól ment nyugdíjba.

  10. Galac István (1926) 1944. októberében még Bátaszékről megszökött és hazatért. 1986-ig nyugdíjazásáig a bajai Autószerviz vezetője volt. 1995-ben meghalt.

  11. Fidler Antal (1928) 1945-ben hazatért. Bajáról vitette el Őt Mátics áruló és 10 évre ítélte az orosz NKDV. 1953-ban tért haza, szív és szilikózis bántalmakkal. 1968-ban nyugdíjazták.

  12. Fumacs Ferenc (1928) 1945-ben tudomásunk szerint Őt is Mátics áruló vitette el. Az NKDV 10 évre ítélte, és elhurcolták. Fogságban halt meg, a helye ismeretlen.

  13. Hegedüs János (1929) 1945-ben 10 évre ítélve 1953-ban tértem haza. Nyugdíjas kisiparosként élek és dolgozom.

  14. Horváth Béla (1928) 1945. november 14-én Bonyhádról megszökött. 1945 tavaszán tért haza és Baján a  Móric-szigeten véletlenül agyonlőtte ők Kóber Jenő.

  15. Jurinák Ferenc (1926) a háború után Ausztráliába emigrált, ma is ott él.

  16. Kisa Gábor (1928) 1945-ben 10 évre ítélve elhurcolták, 1953-ban tért haza. Nagyalásonyban élt. 1995-ben meghalt.

  17. Kóber Jenő (1928) 1945. novemberben Bonyhádról megszökött és Pucher Karcsival átjöttek csónakkal a Dunán a Méhészfoknál, ahol fogságba estek. Két hónap után elengedték őket. 1945 tavaszán miután véletlenül agyonlőtte Horváth Bélát, hajóra szállt és ismeretlen helyre távozott.

  18. Korbely György (1927) Garai származású, de a bajai leventékkel ment el hazulról. 1945-ben az NKDV 10 évre ítélte, és 1953-ban tért haza. Éve óta nem tudjuk él-e? vagy már halott. Testvérei szerint 10 éve meghalt.

  19. Kalocsai József (1927) 1945-ben tért haza, de nincs tudomásom arról, mi lett vele?

  20. Luspai Béla (1925) 1945-ben tért haza és a háztartási boltban dolgozott Baján, kb. 1980-ban halt meg.

  21. Nehr Gusztáv (1927) 1945-ben tért haza. Elég könnyen beilleszkedett a Rákosi-rendszerbe, mert nem akart kapcsolatot tartani azokkal, akik fogságból térek haza. ÁVÓS tiszt volt.

  22. Németh Emil (1924) 1945-ben a NKDV 15 évre ítéli, 1953-ban tért haza. A bajai Vas- és Fémipari KTSZ-nél dolgozott nyugdíjaztatásáig. 1999-ben meghalt.

  23. Mátics László (1927) besúgó és áruló, aki 1945-ben tért haza és hogy a bőrét mentse, az orosz NKVD-vel együttműködve több leventét elvitetett. Nem érdemli meg azt, hogy többet írjak róla. Tudomásom szerint 1994-ben meghalt.

  24. Mózer Károly (1928) 1945-ben az orosz hadbíróság 10 évre ítéli és elhurcolja. 1946-ban tüdőbajban ukrajnai Herszonban a kórházban meghalt.

  25. Osztrogonác Mátyás (1926) tudomásom szerint Kiscsőszről a Szombathelyi Kórházba került, és onnét 1945 tavaszán tért haza. Szabóként dolgozott mint kisiparos, 1985-ben halt meg.

  26. Paszternyák Péter (1928) 1945 tavaszán tért haza és kovácsként dolgozott nyugdíjaztatásáig.

  27. Pálinkás György (1930) még 1944 októberben visszaszökött Bátaszékről. Jó gyermekkori barátom volt, de könnyen beilleszkedett a régi rendszerbe és igyekezett a régi urak szenvedélyét gyakorolni, ugyanis vadász lett, ami gondolom párttagsággal járt. Erre azért merek gondolni, mert mikor jeleztem néki azt, hogy könyvet szeretnék írni, hogy gyermekkorunkban mit műveltünk, határozott kijelentést tett, hogy "ENGEM HAGYJ KI A BULIBÓL, MÉG A NEVEMET SE EMLÍTSD MEG"!

  28. Póth Mihály (1924) Kiscsőszről megszökött és 1945-ben tért haza. Hamar beilleszkedett a Rákosi rendszerbe, mert testvérei elég magas rangot értek el a néphadseregbe. A cserkészliliomot a vörös csillagra váltották át. Mikor én 1953-ban hazatértem fogságból, és azt kérdeztem miért hordja a vörös csillagot azt felelte: "most ilyen idők járnak"! 1996-ban meghalt.

  29. Pucher Károly (1926) 1945-ben Bonyhádról Kóber Jenővel megszökött és a Dunán a Méhészfoknál csónakkal átjöttek. Az oroszok fogságába került, ahonnét két hónap múlva szabadult. Szív elégtelenségben hunyt el 1991 márciusában.

  30. Sáth Ferenc (1926) 1945. március 31-én fogságba esett. Még az este az oroszok hazaengedték. Hazulról vitette el őt is Mátics áruló az orosz NKVD közreműködésével. Repülőgéppel hozták Bajáról el, és Ausztriába rakták rabszállító vagonba. 1945-ben romániai Konstancában ítélte el az orosz hadbíróság 10 évre. 1953-ban szabadult. A bajai Vas- és Fémipari KTSZ-től nyugdíjazták. 1997 szeptemberében meghalt.

  31. Schobloher Mátyás (1928) magyarosított Sasvári Mátyásra. 1944-ben Kiscsőszről megszökött és 1945 tavaszán tért haza. A bajai Vas- és Fémipari KTSZ-től nyugdíjazták.

  32. Szvoboda Ferenc (1928) 1945-ben az NKVD 10 évre ítéli és 1953-ban tér haza. A bajai Vas- és Fémipari KTSZ-től megy nyugdíjba.

  33. Zélity Antal (1927) 1945-ben árulás útján az orosz NKVD egy hadifogolylágerből kiválasztja és 10 évre ítéli. 1953-ban tér haza és 1956-ban emigrál Németországba, ahol 1988-ban meghalt.

  34. Zomborcsevics Mátyás (1926) 1945-ben az NKVD 15 évre ítéli és elhurcolják. 1953-ban tér haza, és 1957-ben emigrál Svédországba. A kint szerzett betegség következtében többször volt szívinfarktusa. Jelenleg is Svédországban él.

  35. Várnai János (Csöpi) (1924) 1945-ben tért haza Bajára, majd Budapestre került. Nincs hír róla, hogy él-e?

  36. Dinc Lajos (1924) 1945-ben tért haza Dunántúlról és mint lakatos ment nyugdíjba a bajai Vas- és Fémipari KTSZ-től.

  Okvetlen meg kell említenem a négy kalocsai leventét, akik szorosan hozzánk tartoztak és az életük olyan gyötrelmes volt, mint azoké a bajaiaké, akiket elhurcoltak Hazájukból.

  37. Bolvári István (1926) 1945-ben az NKVD fogságába kerül és 15 évre ítélik. 1953-ban tér haza, jelenleg is Kalocsán él, nyugdíjas.

  38. Böndör Lajos (1926) 1953-ban a NKVD elítéli 20 évre. 1953-ban szabadul, Kalocsán élt, 1996-ban meghalt.

  39. Fekete Ignác (1926) 1945-ben az NKVD 20 évre ítéli, a fogságban nagyon sok betegséggel küszködve tér haza 1953-ban. 1991-ben nyugdíjasként szívinfarktusban meghalt.

  40. Matos Ferenc (1925) 1945-ben az NKVD 20 évre ítéli és 1953-ban tér haza. Kalocsán él jelenleg is, mint nyugdíjas.

  Felsorolásomban csupán 40 volt leventéig jutottam el, akik közül már sajnos sok nem él. Hogy hol van, és hova lett a többi? Hiába igyekeztem megtudni, nem sikerült, mert sokan még mindig a kommunizmus szellemében élnek és félnek. Viszont vannak, akik talán szégyellik azt, hogy valaha leventék voltak és "Szebb jövőt" köszöntek.

  Bízom abban, és remélem, ha egyszer megjelenik a leírásom és elbeszélésem a bajai leventék "Kálváriájáról" az utókor és a történelem igazolni fogja, hogy az a sok szenvedés, amin keresztül mentek a háborúnak volt köszönhető. Legyen ez örökös figyelmeztetés, hogy az emberek azért harcoljanak, hogy örökös béke legyen a földön.

Végezetül köszönetet mondok Rozikának Szigeti Istvánnénak, aki segítségemre volt abban, hogy a kézi leírásomat legépelte.

 

............................................


Utószó

Bevezető Előszó 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 Utószó

www.gulag.hu