|
....................................
| |
Harmadik
beszélgetés
A
Berde-cipó története * Szigorú kollégiumi fegyelem *
Ingyenszállás
- minden felekezetnek * Panteisztikus vallási
nevelés
-
A történelem zegzugaiból immár térjünk vissza tehát aKolozsvári Unitárius
kollégiumba. Hogyan volt megszervezve ez az iskola? Milyen volt a szellemisége?
-
Az egy csodálatos iskola volt. Apámnak, anyámnak sem tudok hálásabb lenni,
mint ennek az iskolának. Én ingyen kaptam kosztot és bentlakást. Mikor
felkerültem Kolozsvárra, a világ éppen akkor csöppent bele a nagy gazdasági
krízisbe. A kollégium a válság idején is biztosította a félkosztot, azaz
vagy reggeli-vacsorát vagy csak ebédet kaptunk. E kettő között lehetett választani.
Szüleimnek nem volt módjukban hozzám járni. Egyetlen egyszer látogattak
meg, amikor 1929-ben tüdőgyulladáson estem át. Amikor elvesztettem az eszméletemet,
az iskolaigazgató táviratozott haza, hogy ha még életben akarnak látni,
azonnal jöjjenek Kolozsvárra. Dehát jobban lettem.
-
Kötelező volt-e akkor az iskolában az egyenruha-viselet?
-
Egyenruhánk nem volt, viszont egyensapkát viseltünk, és kabátunk bal karjára
karszám volt felvarrva. Ez piros posztóból készült, alul szív alakú volt.
Én mind a nyolc év alatt az 59-es karszámot viseltem. A szám alatt és
felett négy betű díszelgett aranyszállal kivarrva. Felül: L. U. (Liceul
Unitarian), alul pedig az U. K. (Unitárius Kollégium). A református kollégisták
ebből azt a csúfnevet teremtették, hogy Lukba Ugató Utálatos Kutya. Mi meg
nekik így mondtuk: Cipó Rágó Rongyos Kölyök. Így "kedveskedtünk"
egymásnak, de azért szép békességben éltünk.
- Az ingyenes vagy félig ingyenes ellátás csak a jó tanulóknak járt ki,
mint ma az ösztöndíj, vagy mindenkinek?
-
Az ingyenes koszt valóban a tanulmányi előmeneteltől, az unitárius egyházhoz
való tartozástól és a tanuló anyagi helyzetétől függött. De ami még érdekesebb
volt, hogy mindezektől függetlenül minden tanuló naponta ingyen megkapta a
Berde-cipót. Ez egy kb. 15 centi hosszúságú vekni volt hosszában ketté hasítva.
Említettem már, hogy a kollégiumot a Berde Alapítvány vagyonából hozták
létre, amíg ezt a kommunisták el nem vették, addig mindenki a Berde-vagyonból
kapta az ingyencipót. Ezt a kollégium szomszédságában levő Katona-pékségben
sütötték. Szemben velünk volt a híres Nagy Jóska féle vendéglő, ahol
kitűnő velőstojást készítettek.
-
Csak az unitárius vallású gyerekeket vették fel a kollégiumba?
-
Nem. A jelentkezés sorrendjében bárkit fölvettek mindaddig, amíg a létszám
betelt. Akkoriában még egyetemi felvételi sem létezett. Egyszerűen fölvettek,
mert jelentkeztél. A kollégiumban katolikusok is tanultak és egy-egy zsidó
fiú vagy reformátusok is oda keveredtek. A szabadelvűség lényege az a
gondolat volt, hogy a kollégium egy menedékhely, ahol minden szerencsétlen és
üldözött a helyét megtalálja. A fegyelem + ha tetszett, ha nem + óriási
volt. A kapus Istvánffy bácsinak volt egy négyágú kancsukája: egy nádboton
négy szíjú, végükön ólomgolyó. Gyakran mondogattuk: "Isten őrizzen
az Istvánffy bácsi
korbácsától!". Viszont igazságos ember volt. Tisztelettel néztünk rá,
mert amikor felemelte a korbácsát, annak jó oka volt.
Például a bentlakásból kimenni + délután kettőtől ötig + csak írásos
engedéllyel lehetett. A kimenő cédulát csak a felügyelő tanár vagy az
igazgató írhatta alá. A bejáratnál, egy márványkönyöklőn feküdt egy
kondika, abba felrótták a nevedet: ki engedett el, hány óra, hány perckor,
hova mentél. Ha visszajövetelkor késett valaki, az nagy baj volt. Az iskolai
rend nagyon szigorú volt: reggel hatkor ébresztő, katona módjára azonnal ki
kellett pattanni az ágyból. Jött a pedellus: Jó reggelt, urak!
Meleg víz nem létezett a gimnáziumban, csak hetente egyszer volt meleg fürdő
lent, a szuterinben, egy medencében. Az épületben központi fűtés létezett.
Minden hálószobában és a folyosókon vízcsapok voltak. A hálószobában
egy faalkotmány állt, rajta egy pléhvályú, ahhoz vagy tízen, mint a
malacok, odatolakodtunk. Fél óra volt a vécézésre, fogmosásra, cipőpucolásra.
Amikor
a dolgozó, tanuló szobába bementél, megnézték, hogy ragyog-e mindened? Az
ágyvetés sem maradhatott el. Fél héttől fél nyolcig szilencium, azaz síri
csend. Létezett egy szobaparancsnok, egy hetes és a fikák.
A hetedikesek közül kerültek ki a szobaparancsnokok. Nálunk is volt külön
regiszter, s abba írták bele, ha történt valami különös, például ha
valaki kikérezett. Észre sem vetted, ha a felügyelő tanár a hátad mögött
állt, csak ha elrontottál valamit. Akkor a hajad a barkónál csavarodott, s
ebből azonnal rájöttél, hogy valami hibát követtél el. Fél nyolckor a második
emeletről + ahol a háló- és dolgozószobák voltak + levittek az alagsorba,
az ebédlőbe, és egy vastag porcelán csészében megkaptuk a tejadagot, melléje
a Berde-cipót. Majd a szüneteket kivéve kettőig tartott a tanítás. Zsúfolt
program volt, roppant magas követelményekkel.
Kettőkor ebéd. Utána ha valaki indokoltan elkérezett, kimehetett a városba.
Mehettél rokonhoz, moziba, de nem túl gyakran. Minden este nyolc órakor
lustra volt. A kondikát be kellett vinni a szolgálatos tanárnak. Az úgynevezett
janitor dolga volt ez, akik a nagydiákok közül kerültek ki. A szobában fel
kellett
sorakozni, s a szolgálatos a janitorbotról olvasta a nevedet. Ez egy bükkfából
készült, háromszögű bot volt, s arra mindenkinek a neve felkerült. Minden
nap újraragasztották
a listát arról, hogy ki hol van, mi van vele. Ez volt a janitori vizsgálat, s
ezt követték az esetleges büntetéskiszabások.
-
A nagy szigorúság ellenére azért gondolom, az akkori diákok is elkövették
a maguk diákcsínyeit. Vissza tudna emlékezni valami ilyesmire?
-
Természetesen serdülő gyermekek voltunk és nem szentek. Jól emlékszem például
egy estére, amikor a hatodikosok a hetedikesekkel futballoztak. Én nem voltam
futballista, nagy fantáziát benne nem láttam. Szüntelenül arra kellett törekednem,
hogy a tanulásban az élen járjak, mert aki gyengébb jegyeket kapott, attól
megvonták az ingyenkosztot, csak a szállás maradt ingyenes, s mehettél a
szemed világába.
Szóval másodikos voltam, mikor egyszer a körülbástyázott udvaron a
hatodikosok és hetedikesek futballoztak. Két
kapura játszottak. Velem, a kicsi Kilyénnel mindenfélét elkövettek a
nagyok. Canis mergáért is elküldtek, hát ez magyarul ugye kutyaszar. A
boltban megkérdeztem: van canis merga? Azt a választ kaptam: van fiam. Mond
meg annak, aki küldött, hogy lócitrom is van.
A focizás idejére a hetedikesek felvittek a harmadik emeletre, ez volt az úgynevezett
pajta, az egyetemisták bentlakása. Az unitárius egyház arról volt híres,
hogy a vallási felekezeti hovatartozástól függetlenül bármelyik diák
megkapta az ingyenes szálláshelyet. Ez egy csodálatos dolog volt. Szóval egy
nagy mosdótál vízzel együtt felvittek a harmadik emeletre. Egyedül nem bírtam
volna, elég kicsi növésű gyermek voltam. Azt mondották a hetedikesek:
amikor Vida Gyurka, a hatodikosok kapusa kellene elhárítsa a gólt, akkor zúdítsd
a fejére a vizet. Én életemben mindig nagyon szófogadó gyermek voltam. Amit
egyszer megfogadtam, megtettem. Láttam, hogy felsorakoznak a szabadrúgáshoz.
Vida pont alattam állt. Rázúdítottam a vizet, s ő a gólt bekapta.
A hatodikosok felrohantak, s hát persze, hogy elkaptak. Te voltál? Én voltam.
Kaptam egy pár fenékberúgást, s egy pár pofont. Este kihallgatásra kellett
jelentkeznem. Ferenczi tanár úr nagyon szigorú ember volt, a jó Isten áldja
meg.
Bevitt a szobájába. Hosszú, keskeny helyiség volt. Beállított fejjel az
asztal alá, az asztal ablak felöli részénél, s elmondta, hogy milyen bűnöm
van, és mi a
verdiktum. S akkor elindított, s amilyen gyorsan csak tudta, ütötte a
fenekemet, amíg az ajtóig elértem... Hát ilyen események is voltak. A verést
megérdemeltem. A hetedikeseket nem büntették meg, mert a nagyokat általában
már nem volt szabad fenyíteni. Ők már urak voltak. Sőt már ötödik osztálytól
felfele a tanárok már nem tegezték a tanulókat. Úgyhogy a kicsi fikák itták
meg a levét mindennek.
- Kizárólag magyar nyelven folyt az oktatás?
-
Nem mindent tanultunk magyarul. Románia történelmét és földrajzát
valamint az alkotmányt és természetesen a román nyelvet és irodalmat románul
tanították. A többit magyarul. Az iskola teljesen önállóan működött, a
kapu be volt zárva. Be nem jöhetett senki. A magyar történelmet természetesen
akkor sem volt szabad tanítani hivatalosan, de az egyik számtan órán azért
kaptam tízest, mert kifogástalanul elmondtam az Árpád-házi királyok névsorát.
Szóval a magyar irodalom, a kémia és minden más óra keretében azért
megtalálták a módját annak, hogy a történelmet játszva megtanítsák nekünk.
-
Miben állt a vallásos nevelés? Ennek hetente hány órát szenteltek?
-
Az abból állt, hogy minden vasárnap, délelőtt tíz órakor az osztályunkkal
sorban állva kötelező volt templomba menni. Hetente kétszer volt vallásóránk.
Ez bibliamagyarázatból állt. És ez tudományos jellegű volt. Például arról
szólt, hogy az özönvíz, mint olyan, nem létezett, hanem létezik egy
Perzsa-öböl, amely kiöntött, és az akkori kultúrvilág helységeit
megsemmisítette, értjük
ezalatt Mezopotámia legtermékenyebb vidékét. Tanultuk, hogy a kultúra a
Tigris és az Eufrátesz között fejlődött ki, és hogy Ninivéből meg
Babilonból indult nyugat felé. És hogy a legrégibb kultúra az egyiptomi, a
kínai és a sumér... Szóval a vallástörténetet tanáraink mindig a valósághoz,
a
természeti jelenségekhez kapcsolták. Jézus mennybemenetelét nem úgy értelmezték,
hogy Jézus felment a Másvilágba, hanem az eszme diadalának tartották ezt.
Tehát szerintük Jézus testben nem támadt fel. Az unitárius tanítás
szerint ő valódi emberi halált halt. Viszont az erkölcs és a vallás
szerintük is édes testvérek voltak.
A mózesi tízparancsolat semmi újat nem hoz a régi vallásokkal szemben, Kon
Fu Ce, Lao Ce, a Brahma, Buddha, Zarathustra vallásaival szemben. Mindegyiknél
megvannak ezek a legendák és erkölcsi
normák. Krisztus két új törvényt hozott, a szeretet két törvényét:
Szeresd az Istent lelkedből, minden erődből. És szeresd a te felebarátodat,
mint tenmagadat. És ez egy óriási dolog.
Természetesen mi, diákok sok kérdést tettünk fel az ilyesmivel
kapcsolatban. Például később Gálffy Lőrinc tanár úrtól
megkérdeztem: vannak-e angyalok, vagy nincsenek? Ő szarkazmussal így válaszolt:
Már hogyne lennének. Hát soha nem mondotta még egy lánynak sem, hogy légy
enyém, angyalom? S ezzel el volt intézve.
Ördög nincs, Pokol nincs, hanem van Élet, ami a születéssel kezdődik. Az
isteni törvények a fontosak, s a többi vallásalapító csak eszköze
mindennek a hatalmas Erőnek, amit nevezhetünk Istennek, Jáhvénak, Sivának,
Visnunak vagy másképp. Az Isten
láthatatlan, megfoghatatlan, lélek, helyhez és időhöz nem köthető
valami.
Énszerintem nem igaz,
hogy csak itt van élet. A teremtés egy csodálatos, kifürkészhetetlen
valami, és csodálatossága éppen kegyetlen törvényszerűségében van. Vallás
nélkül létezni nem lehet. Ha nem hittem volna abban, hogy Kalemából haza
kerülök, akkor biztosan ott maradtam volna. S ha a
fronton egy cseppet is féltem volna a haláltól, akkor biztosan elpusztultam
volna. Mi nem hiszünk az eleve elrendelésben, csak a szabad akaratban. Nincs
predesztináció és bűnben való fogantatás. Isten nem lehet ennyire
megkritizálható, s az sem lehet, hogy egy gyermek bűnnel szülessen.
Minden este, amikor lefekszem, Isten felé fordulok, és magamban azt mondom: Én
Istenem, köszönöm, hogy a mai napon megtartottál. Ha érdemesnek tartasz
arra, hogy a holnapi napot is végigküzdjem, és dolgozzam, akkor kérlek,
tarts meg, meg fogom köszönni. Ha pedig érdemtelennek tartasz, akkor vedd el
az életemet fájdalom nélkül. Tehát minden mítosz, vallás egyetlen szálban
szalad össze: valami erőnek lennie kell, s minden vallás a maga elképzelése
szerint igyekszik megfejteni ezt a dolgot. Az egyik tanárunk azt mondta: ha ástatok
már ki sírt, akkor láthattátok, hogy ott van az apátok, anyátok a koporsóban.
Hát ők aljas emberek voltak, hogy nem támasztotta fel őket az Úristen? Vagy
a levegőben járnak a zepellinek, akkor még csak azok jártak... Hát azok összeütköznek
az Úristennel? Vagy az angyalokat elfújta a hatalmas légáramlat? Tehát ha már
léteznek a tudományos felfedezések, akkor ezekről nem szabad megfeledkezni.
Amikor a tudomány még gyermekcipőben
járt, csak akkor létezhetett bálványimádás. A vallás alapja a félelem
és a tudatlanság volt. A kérdés az, hogy vajon kicsoda, micsoda az a
hatalmas erő, amely megteremtette az univerzumot? Magát a megtermékenyítést
is olyan tökélyre vitte, hogy abban a spermában már benne van a jellem, a
látás, a hallás, amit utánozni nem lehet. Tehát erő, isteni hatalom van.
Hogy ez merre található? Talán semerre, de mégis van. Én is vallom, hogy
semmiből nem lesz valami. Az égitestek is valamilyen anyagból lettek, kellett
léteznie a Nagy Robbanásnak. Az unitáriusok szerint ez az erő az Isten. A
katolicizmus történetébe azért állt be a krízis, mert olyan dolgokat
kezdett állítani, amelyek egyszerűen lehetetlenek. Egy intelligens ember nem
hihet olyasmiben, amit a saját érzékszerveivel nem tapasztalt. Viszont a
tapasztalt dolgokat nem lehet sem krisztusi, sem mohamedáni, sem zoroaszteri
mesékkel tagadni. De a hit, az egy nagyon fontos valami. Én mindig a hívőket
támogatom, mert azok nem kommunisták.
Márpedig a világ legnagyobb átka a kommunizmus. Fogságom idején a lágerből
való minden kimenetel és bejövetel alkalmával az őrség mindenkit szigorúan
ellenőrzött. Ez a következőképpen folyt le: az őrparancsnok kérdezte,
"Kák fámiliá?" Azaz családi neved? Kilyén, mondtam. "Imjá?"
Neved? Kárl. "Otcsesztvo?" Apád neve? Zigmundovics. Vagyis a
Zsigmondé. Egy alkalommal kijövetelkor a lágerparancsnok is jelen volt.
Felfigyelt rám. Te Kárl vagy? Kérdezte. Igen, mondtam. "Hm...Kárl Márx!
Vélikájá i csudésznájá u tébé imjá!" Vagyis nagy és csodálatos a
te neved, Kárl. "Té zápádnik?" Vagyis: nyugati vagy? Az, mondtam.
"U té vérujuscsij?" Akkor te vallásos vagy? Az, mondtam. S hiszel
Istenben? Igen, mondtam. Nagyon! "Udivitelno." Meglepő, válaszolta.
A nagy Kárl Márxnak a nevét viseled, és nem szégyelled, hogy vallásos
vagy? "Éto nyé voszmozsno!" Ez lehetetlen! Igen, mondtam, annak
ellenére, hogy Károlynak hívnak, nagyon hiszek Istenben, és egyáltalán nem
szégyellem magamat. "O, téneszcsásznij cselovek." Ó, te szerencsétlen
ember, ezért fogsz itt elpusztulni. Mérgesen ordította: "Vékhogyi ná rábotu!"
Mars ki munkára!
Mi, unitáriusok elvetjük Mária szüzességét is, mert ha Mária szűz maradt
volna, akkor nem tudott volna szülni. Ez lehetetlen. Isten nem tesz kivételt.
Törvényei tökéletesek, kegyetlenek, de igazságosak. Aki nagyon hisz, az végtelen
örömöt kölcsönöz magának. Ha valaki hisz valamiben, akkor az egész életét
arra állítja be... Ezt a könyvet ezelőtt harminc évvel szerettem volna megírni,
és negyven évvel ezelőtt kellett volna nekifogni. És íme: hittem benne, és
most jött el az ideje. Akkor is ez lett volna a címe: FENNMARADNI... Mert ott,
a világ végén semmi másra nem tudtam gondolni, csak a fennmaradásra, amikor
láttam, hogy
naponta három-négy ember kimarad a sorból. Megfagynak vagy agyonlövi őket
az őr. E kemény hitem alapját a gimnáziumban kaptam meg.
| |
....................................
|
