9. fejezet

   Habár Kolima múltja hihetetlen emberi szenvedések színhelye volt, a története még mindig titok és ismeretlen. Nyugati lexikonok, dokumentum filmek és újságok alig irányítottak valami pislákoló fényt e zord földrészre. A szokásos szovjet titoktartás, amit a cári időkig lehet visszavezetni, és a nyugatnak az őszinte szembenézésre képtelensége a szovjet múlttal, figyelmen kívül hagyja a számtalan névtelen sírt és a még mindig megtalálható vértócsákat a permafrosztban. Egy nemrég megjelent orosz folyóirat a „MAGADÁN”, mely a város múltjával foglalkozik, egy szóval sem említi ennek a területnek az embergyilkos múltját.

Az Encyclopedica Britannica, Kolimát csak mint egy folyót említ, ahol aranyat termelnek jelentéktelen mennyiségben (878 old. 5. kötet).  mint egy folyót említ, ahol aranyat termelnek jelentéktelen mennyiségben (878 old. 5. kötet).  Egy pár további oldalon megtudjuk, hogy Magadán kizárólag egy pár aranylelőhely központja. Egy másik helyen (479. oldal 6. kötet) a következő információt ad erről a sarkkör alatti fagyott területről: „Magadán egy jó kikötő amit 1933-ban alapítottak.: Később egy utat építettek a hegyeken keresztül a belső területekre, ahol az aranymezők voltak. Magadánban van egy tanítóképző iskola”.
 A  Nyugat csakis  "megbízható" szovjet és orosz adatokból kap valami betekintést Kolima történelmébe.

A Nyugatnak ezt  az igazságtalan és megmagyarázatlan magatartását a legjobban prof. Vladiszláv Ciesielevics „Az Orosz Véres Arany”-ban foglalja össze és Kolima hírhedett múltját így ecseteli:

"George Orwell megjósolta az „1984” című, fikció-szerű könyvében, hogy a Nagy Szocialista Testvér” áldozatainak az emléke ki lesz törölve az alattvalók memóriáiból, hogy teljesen alá legyenek vetve az „eszme” hatalmának. Ma, 1985-ben az igazi jelenben (ugyanúgy mint az „1984”ben) az orosz szocializmus erre a sorsra jutatta tulajdonképpen Kolima 4-6 millió áldozatát. A  Szovjetunióban és a kolóniáiban ("bolygói”) valamint a demokrata Nyugaton a cenzúra eltüntette ezeket az áldozatokat a történelem szemétkosarában. Csak egy pár könyvben vannak említve, sokszor valamilyen nem angol nyelvű emlékiratban, vagy kéziratban, amit senki sem olvas. Nincs TV dokumentumfilm, mozi film, terjedelmes történelmi kutatás, vagy iskolai tankönyv erről a tárgyról. A kolimai holocaustnak nincsenek emberi jogokat pártoló konferenciái, ENSZ határozatai, kongresszusi kihallgatásai."

Kolima, ahol még mindig a föld egyik leggazdagabb nemesfém készlete rejtőzik, megváltoztatta arculatát Sztálin halála után. Talán a rabszolgamunka még létezik, de minden valószínűség szerint sokkal szerényebb méretekben, és csak a köztörvényesekre korlátozva. 
A háttérben azonban tengernyi emberi szenvedés és halál van, amit nem szabad elfelejteni. 
Itt /akárcsak Auschwitzban/ emberi gyilkosságokat követtek el hatalmas méretekben és ez egyenlő megítélést  (Elítélést? A fordító.) kíván a történelemtől.