Hírek, történések

Búcsú Magyar-Amerika történetírójától

Az 1849-ben levert Szabadságharc óta Amerikában menedéket, munkát talált és megbecsülést szerzett magyarok száma jócskán meghaladja a milliót. Az általuk épített templomok és magyar közösségi házak nagy többségében már nem hallatszik a magyar szó, de emlékük meg van örökítve emléktáblákon, könyvekben – és leszármazottaik szívében. Történetük legalaposabb ismerője, krónikása, a magyar történelem egyik elsőszámú amerikai tolmácsolója, az 1935-ben a Nógrád megyei Bercelen született Várdy Béla 2018. július 23-án Budapesten megtért Teremtőjéhez.

Szüleivel a II. világháború végén hagyta el szülőföldjét, de Amerikában fölnőve és ott tekintélyes egyetemi tanári pályát befutva is magas szinten művelte anyanyelvét és megőrizte magyar tudatát. Az Amerikába kivándorolt magyarok két központjában, Clevelandben és Pittsburghban élt és tanított, ebből a helyismeretből, meg alapos kutatások révén született meg egyik fő műve, a 2000-ben megjelent, 840 oldalas Magyarok az Újvilágban. De az Óvilágban, az „old country”-ban élő magyarok történetét is alaposan ismerte. Az általa írt vagy szerkesztett könyvek száma 22, ehhez jön 175 tudományos tanulmány, 87 könyvismertetés, valamint többszáz c ikk lexikonokban és újságokban, folyóiratokban. Írt egy kitűnő összefoglalót a magyar történetírás történetéről, az 1970-es és 80-as években felhívta az angolul olvasók figyelmét a Kárpát-medence magyar kisebbségeinek súlyos helyzetére, a rendszerváltozás után pedig az elsők között publikált a Szovjetunióba hurcolt, a Gulag-táborokban szenvedő magyar rabok sorsáról.

Az írás mellett tudományszervezőként is sokat alkotott. A pittsburghi Duquesne Egyetemen sok éven át vezette a történelem tanszéket, ott rendszeres konferenciákat szervezett (elsősorban közép-európai témákból, számos magyarországi előadóval), egyik alapítója és többszörös elnöke volt az Amerikai Magyar Történelmi Társulatnak [American Association for the Study of Hungarian History; újabb nevén Hungarian Studies Association], az Amerikai Magyar Tanáregyesületnek [American Hungarian Educators Association] és a Nyugat-Pennsylvániai Magyar Kulturális Társaságnak [Hungarian Cultural Society of Western Pennsylvania]. Mindebben társa, több esetben szerző-társa volt felesége, Huszár Ágnes művelődést örténész és szépíró.

Történetírói elfogulatlansága és irodalmi stílusa mellett életművének meghatározója volt az összmagyarság ügye melletti elkötelezettség. Elutasította a mítoszokat (ld. Kossuth-tanulmányai) és leleplezte az embertelenségeket (Ethnic Cleansing in Twentieth-Century Europe). Kollégái és tisztelői két ízben is köszöntötték tanulmánykötettel, a 2012-esben feleségével együtt.

A számos amerikai elismerés, díj mellé a rendszerváltozás után jött a Miskolci Egyetem díszdoktori címe, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, 2010-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai sorába választotta.

Béla (Amerikában használt nevén Steven Bela Vardy – mert a „Béla” nevet általában nőnek gondolták) minden körben elismert és kedvelt személyiség és remek barát volt. Otthonuk gyakran adott helyszínt az oda látogatók előadásainak, baráti találkozóknak, feleségemmel együtt én is sokszor élveztem családja vendégszeretetét. Felesége, három gyermeke és négy unokája mellett a barátok és tisztelők sokasága gyászolja.

Jeszenszky Géza